Reggel 9-kor találkoztunk Visegrádon, a Bertényi Miklós füvészkert előtt. A parkoló még szinte üres volt. Szokás szerint voltak kisebb eltévedések és késések, de sebaj. Az átlagosnál kisebb létszámban, kb 30-an vártuk az indulást. Ez, talán a kicsit hosszabb, 16 km-es távnak köszönhető. Az Apát-kúti völgyben, a Piros sáv jelzésen indultunk. A Kaán Károly erdőmérnök nevét viselő forrásnál lecseréltük az otthonról hozott csapvizet és megvártuk a legkésőbben érkezőket. Onnan már együtt ment a csapat, bár a sok patakátkelés egy kicsit széthúzta a társaságot. Nem a gyerekeknek okozott gondot a dolog...
Az Alpár forrásnál alig csepegett a víz, még jó, hogy előrelátók voltunk. A patak kerülgetése és a köveken ugrándozás izgalma felpörgette a gyerekeket, de amikor elhagytuk a Szent László völgyet, mindenki belassult és már csak a "Jánošíkova krčma" lebegett a szemek előtt. Szinte vánszorogva, mintha már napok óta gyalogolnánk értünk a Pilisszentlászló központjában álló vendéglátóhelyre. Jó hosszú pihenőt tartottunk a gyerekek örömére, és a szülők pénztárcájának kárára. Néhány üdítő, gumilabda és fura színekben pompázó műanyag gyík vásárlása után indultuk tovább. A Zöld sáv jelzéseket követve értük el a Spartacus ösvény kezdőpontját. A "veszélyekre" figyelmeztető tábla elolvasása után úgy ítéltem meg, hogy a csapat minden tagja alkalmas a szakasz végigjárására. Annál is inkább, mert néhányan mezítláb is vállalták a túra második felét. Talán Spartacus emlékére. A szűk és kanyargós ösvényről szuper kilátás tárult elénk. Néha még a Dunát is láttuk. Ezen a szakaszon nem volt lehetőség nagyobb pihenőre, ezért a "Jenő" kunyhóig meg sem álltunk. Ott megint pihentünk egy nagyot. Meglepő, de pozitívan meglepő volt, hogy a házikó -bár már régóta tárva nyitva áll- milyen jó állapotban van, pedig már elég régen, ha jól tudom még Horthy Miklós vadászlakának épült. Ezen állapoton nemsokára tovább javítanak majd, ugyanis a "nagy pilisi fejlesztés" révén ez is megújul. Onnan már csak le kellett kanyarognunk a füvészkerthez. A parkolóban ekkor már több száz autó állt. Külön Gratulálok a Czövek családnak, akik a két kisfíú mellett még egy nagyonkicsit (3 hónapos) is elhoztak. Talán még neki is tetszett, bár ezt nem mondta! Mindenki kellemesen elfáradt, de azért még annyi energia maradt a gyerekekben, hogy lesétáltunk az Ördögmalom víteséshez, ahonnan aztán el sem akartak jönni, mert az kihagyhatatlan!
Szerintem jó móka volt, és külön öröm, hogy mindenkinek tudtam újat mutatni, ugyanis egyikük sem járt még ezen a tájon. Ha te sem jártál még ott, ne hagyd ki!
A következő túra egy szuper botanikai kirándulás lesz, május 12-én.