Be kell vallanom, ha hallottam volna valamikor a címben említett túramozgalomról, akkor sem biztos, hogy normál esetben nekivágok. A kéktúrát már többször végigjártam és az az által érintett csereháti települések és a táj emléke alapján volt a fejemben egy kép a tájegységről és nem nagyon vágytam vissza. Mindig inkább letudni akartam azt a szakaszt, nem tartozott a kedvenceim közé. – De mégis odakeveredtem…
Történt ugyanis, hogy az egyik közgyűlésünkön Feri jött egy ötlettel:
- 2016-ban megszűnt a Cserehát turistája elnevezésű túramozgalom, de a szép kerámia plakett díjazásokból van még néhány a szervezőknek, és aki utólag bejárja, kaphat belőle a készlet erejéig. A táv kb. 110 km. A jelzett turistaút egy része már hivatalosan is megszűnt, le is került az aktuális térképekről és a többi is nehezen járható.
– Jó, akkor menjünk, három nap elég lesz rá! Meg is született az elhatározás.
Bővebben: Kalandozás a nem létező Piros úton, avagy „Cserehát turistája”
Két hete volt szerencsém részt venni egy, a világon egyedülálló terep váltófutó versenyen. A fantasztikus rendezvény kitalálója és megszervezője, Andris, nem mellesleg szintén egyesületünk tagja. Ő az ötletgazdája és az üzemeltetője a Gulyakör weboldalnak és az ott működő futó instantoknak. Ott működik a Gulyaturmix is. Nem bonyolult: Adott 35 érintőpont, abból kiválasztjuk az érintei kívántakat és egy kezdőpontot. Ezután a rendszer megkeveri és véletlenszerűen küld minket egyik ponttól a másikig, amíg mind el nem fogy. Nekünk csak futni kell, a rajttól a célig.
Azt gondolom, hogy aki ismer, az már a címből tudhatja, hogy miről is fog szólni ez a történet. Akinek nem ugrik be elsőre, az olvasson bele és hamar rá fog jönni. Ezt az írásomat nem egy szokványos túrabeszámolónak szánom, ha minden jól sikerül, akkor valami több lesz annál.
Ahhoz, hogy el tudjam kezdeni, jócskán vissza kell menni az időben. A történet 1996-ban kezdődött. Attila barátom kollégáitól hallotta, hogy valahol Tatabánya környékén lesz egy 50 km-es túra. Gerecse 50 néven indul holnapután. – Mondta. Jó, akkor menjünk el! – Válaszoltam rá.
Reggel 9-kor találkoztunk Visegrádon, a Bertényi Miklós füvészkert előtt. A parkoló még szinte üres volt. Szokás szerint voltak kisebb eltévedések és késések, de sebaj. Az átlagosnál kisebb létszámban, kb 30-an vártuk az indulást. Ez, talán a kicsit hosszabb, 16 km-es távnak köszönhető. Az Apát-kúti völgyben, a Piros sáv jelzésen indultunk. A Kaán Károly erdőmérnök nevét viselő forrásnál lecseréltük az otthonról hozott csapvizet és megvártuk a legkésőbben érkezőket. Onnan már együtt ment a csapat, bár a sok patakátkelés egy kicsit széthúzta a társaságot. Nem a gyerekeknek okozott gondot a dolog...
Bővebben: Sulikupa 2018/4 Apát-kúti völgy - Spartacus ösvény
A harmadik túránk igazán rövid, de annál izgalmasabb volt, legalábbis szerintem. A Pomázhoz tartozó Kiskovácsi településrészre hirdettem találkozót. Egy kis késéssel elég sokan össze is gyűltünk. 23 gyerek, 27 felnőtt és 1 kutya alkotta a csapatunkat.
(c) 2017- Piliscsabai Természetjáró Egyesület. [ Felhasználási feltételek ]
[ Belépés ]